5.rész Nem akarom, hogy meghalj!!!!

Sziasztok!:)

Meghoztam az új részt!:) És amint látjátok a blog neve megváltozott erről: The Last Summer... erre: The Last Suemmer Love... vagyis " Az utolsó nyári szerelem..." Ez a cím tökéletesen illik a blog témájához! Ahogyan a fejléc kép össze állításai! Hogy mit is jelentetnek? elmondom:

a homok: a nyarat

a kézfogás: szerelmet

a felirat: a végét

Hope: a reményt

Liam: a támaszt

a gyűrű az örökkét:)

Megszeretném köszönni a legjobb barátnőmnek, Szandrának ezt a csodálatos fejlécet!!:)♥

Nem is húzom tovább az időt jó olvasást kívánok nektek!:) 3 komi és kövi! Iratkozzatok fel!!:*

Hope xx

- Liam!- nevetett.- Hagyd abba! Kérlek!
- Abba hagyom, ha kapok egy puszit!- mosolyogtam.
- Rendben hova kéred?- ült fel a padra.
- Hát, mivel úgy is "Úgy mint régen nap" van ezért......- húztam el nevetve a végét.
- Liam!- mosolygott.
- Kapok?- vágtam egy hülye vigyort.
- Szeretnéd?
- Igen!
- Nagyon?- húzta az időt.
-Nagyon-Nagyon-Nagyon!- könyörögtem.

Közel hajolt hozzám és nyomott egy puszit a szám sarkába. Kuncogva elhúzódott.

- Na ez nem is szájra puszi volt!- karba vágtam magamat és durcáskodni kezdtem.
- Tudom, azért csináltam, hogy újra megtehessem!- villantotta meg édes mosolyát.

Még fel sem fogtam, hogy mit mondott, de máris közel hajolt hozzám és egy hosszan elhúzott szájra puszit kaptam tőle. Amint szánk összeért képzeletemben körülöttünk tűzijátékok durrantak el, hangos taps vihar, rózsaszín felhők, szívecskék. Azt hiszem mindjárt elájulok.....

- Liam! Hallasz?- rázta karomat.
- Mi? Mi? Igen! Mit mondtál?-dadogtam
- Azt, hogy indulhatunk a vidám parkba?- tette kezét combomra mikor felállt a padról.
- Még nincs nyitva!- nevettem.- Inkább addig menjünk hozzánk!- kulcsoltam össze ujjainkat.
- De hát nem zavarok?- pirult el.
- Zavarsz? Te mikor zavartál?- nevettem.
- Hát... de most ott vannak a fiúk.- játszott ujjainkkal.
- A fiúk elmentek! Szabadok vagyunk egy darabig és ezt ők is kiélvezik!- kacsintottam rá.- Anya sincs otthon, de őt meg úgy sem zavarod.
- Akkor mehetünk!- mosolygott.

Kézen fogva haza sétáltunk. Bementünk a házba, fel a lépcsőn.

- Amúgy most esik le, hogy kettesben vagyunk!- kacsintott.
- Pontosan, Mrs. Brayen!- nyitottam ki szobám ajtaját.
- Nos, ez esetben Mr. Payne, megengedem, hogy elcsábítson!- rebegtette szempilláit.
- Számomra kérése parancs!- beszéltem vele illedelmesen.

Megfogtam derekát magam felé fordítottam és homlokunkat össze nyomtam. Egyenesen az ágyhoz vezettem. Finoman leraktam a batmanas plédemre és épp, hogy ránehezkedtem. Loptam tőle pár szájra puszit.

- Na de Mr. Payne!- nevetett.
- Bocsánat, nem bírtam indulataimmal!- kacsintottam.
- Ne esedezzen itt nekem!- komolykodott.- Inkább folytassa!-jelent meg arcán egy huncut mosoly.

Elégedetten elmosolyodtam és mielőtt még nyakát hintettem volna be lágy csókjaimmal nyomtam párat puha szájára is. Spagetti pántos trikójának pántját lejjebb húztam vállán. Ingemet egyenként kigombolta és levette rólam. Trikóját óvatosan levettem róla és mellé feküdtem. Rám ült lovagló ülésben és elkezdte ujjaival átrajzolni kockáimat.
- Ezt meg kell ismételnünk Liam!- mosolygott.
Várjunk csak, Liamat mondott. Akkor ezt komolyan gondolhatta? Jó már az is beteg vicc, hogy mi ilyeneket csinálunk miközben csak legjobb barátok vagyunk.
- Szerintem is!- várta, hogy hogyan szólítom majd.- Hope!- válaszomra elmosolyodott és szájon puszilt.

Olyan jó volt érezni az ő szájra puszijait. Amikor Danielle-val voltam együtt akkor ezek a szájra puszik abba maradtak Hopeval. (gondolom ez érthető). Csak fogtam már érezhető csontos derekát, de bőre puha volt mint mindig. Fekete melltartójára egyszer pillantottam, még pedig akkor mikor levettem róla spagettipántos trikóját. Tudta, hogy nem bámulom( persze, hogy bámultam mikor nem figyelt).

~Hope szemszöge~

Csak ültem ágyékán és néztem azokat a gyönyörű, csillogó, barna szemeit. Tökéletes volt minden. Nem voltam előtte szégyenlős. Sosem adott rá okot, hogy bármit is eltakarjak előle. Még akkor sem mikor még hajdanán volt pár úszógumim.

- Emlékszek még arra, hogy itt még több volt a husi és itt több volt a felesleg mint most a bőr!-húzta végig ujjait oldalamon.

- Igen, szerettem azokat az időket! -simogattam mellkasát.
-  Bár minden úgy lenne mint akkor!- tette kezét combomra.
- De Liam akkor ti...- hallgattam el.
- Igen, akkor nem lenne One Direction, de te akkor még élhetnél!- hallgatott el.- Nekem te fontosabb vagy! A legfontosabb..- suttogta az utolsó mondatot.
- Köszönöm Liam!- szemembe megjelentek a könnyek.

A legfontosabb vagyok neki. Annak a fiúnak vagyok a legfontosabb aki a legjobb barátom, aki legkedvesebb, akinek a legnagyobb szíve van, aki szerény, aki a társam a lelki társam, annak a fiúnak akinek a vesémet oda adtam, hogy élhessen, annak a fiúnak akibe bele szerettem és akinek szívemet oda adtam!

- Néha vissza sírom azokat az időket!- hallgattam el.- Akkor még csak nekem énekeltél, dalaid nekem szóltak, szemed miattam ragyogott, a mostanra híressé vállt mosolyodat csak nekem mutattad!- fejeztem be mondatomat.
- Eláruljak neked valamit?- nézett rám komolyan.
- Igen!
- Mikor énekelek te jársz a fejemben. Dalaim neked szólnak. Szemem azért ragyog mert elképzelem, hogy ott vagy előttem, ott állsz. Az a mosoly sosem volt igazi. És tudod miért? Mert valami hiányzott belőle! Pontosabban valaki. TE Hope!- ült fel miközben rajta voltam.
- Liam!- szemem újra könnyekbe borult.

Homlokát homlokomnak nyomta. Minden porcikám azt akarta, hogy meg tegye, de nem tette. Szomorúan vettem el fejemet az övétől. Az ágy szélére ültem és átkaroltam térdemet.

- Mi a baj?- ült oda mellém.
- Úgy szeretném, ha megtörténne!- hallgattam el.- De nem fog......- szememben össze gyűltek a könnyek.
- Micsoda Hope?- karolt át.
- Liam amit a parkban mondtál azt...
- Komolyan gondoltam!- vágott bele szavamba.
- Mint barát vagy.....- mondtam halkan.

~Liam szemszöge~

Tudtam mire gondolt, de még nem jött el annak az ideje, hogy elmondjam neki, hogy szeretem. Meg akartam csókolni az előbb, de egy hang a fejembe nem engedte.  Mond ki Liam mond már ki, hogy más kép szeretlek. Mond ki! Más kép szeretlek! Más-kép-sze-ret-lek!

- Mint barát!- IDIÓTA!
- Igen, én is!- éreztem hangjában a szomorúságot.

IDIÓTA IDIÓTA IDIÓTA! Szitkozódtam magamban. Miért nem tudtad kimondani? Hülye.

- Akkor megyünk a vidámparkba?- türelmetlenkedett.
- Igen, persze!- mosolyogtam. Végig néztem ahogyan felvette trikóját.

Rám nézett és elmosolyodott. Oda állt a szekrényemhez és kivett egy pólót. Oda állt elém és felhúzta rám. Olyan édes volt. Sosem fogok abba bele törődni, hogy ő a nyáron..... Könnyem kicsordult. A lassú folyást   szapora könnycseppek váltották fel.

- Liam mi a baj?- nézett rám aggódó szemekkel.
- Nem akarom, hogy meghalj!- szorítottam magamhoz.

Öleltem ahogyan csak tudtam. Túlságosan is szerettem ahhoz, hogy elengedjem.....