6.rész Mi csak barátunk lehetünk Hope!

Szervusztok!!:3

Gyönyörű szép kommenteket kaptam ismételten az előző részhez nagyon szépen köszönöm nektek!!:) 

Nagyon szépen köszönöm Annának, aki mindig öröm könnyeket csal ki belőlem, pedig azok jó régóta nem jöttek elő....:// Külön megszeretném köszönni nektek!!c': ♥ 3 komi és kövi

Hope xx

Ledermedve álltam a szobában.  Könnyeim kicsordultak. Egy elveszett kisfiút láttam magam előtt, aki tiszta erejéből szorított, mintha attól félne, hogyha elenged soha többé nem lát. Szívem apránként kezdő dobogása a félhomályban elvész. Hirtelen lábaimban tartott erőm elfogy. Összeesve omoltam Liam karjaiba. Tekintetem üressé vált. Szemem nem ragyogott. Nem hallottam semmit. Nem láttam semmit, mert a szememből áradó könnyek elzárták a látó köröm. Liam jajveszékelő érintéseit éreztem karomon. Majd valami puha dologra fektetett. Mintha a felhőkön feküdnék és az angyalok lágy dallamot dúdolnának a fülembe. Néhol a lágy szellő végig simít arcomon, majd csöndesen elalszok. Pár perccel később újra vissza kapom hallásom. Liam kétségbe eset hangját hallom. Próbálom szemeimet kinyitni de nem megy. Mi történik velem?

- Hozz repülősót!- hallottam Karen hangját.

Ujjaimat mozgatni kezdtem. Ezzel jelezvén, hogy fent vagyok, de a szememet nem tudom kinyitni.

- Anya mozog a keze!!- hallottam Liam felzendülő hangját.

- Hé, Hopem!! Kicsim!! Kelj fel!! Nyisd ki a szemedet drágám!- szólítgatott Liam anyukája.- Várj Liam hozz egy pohár vizet!- utasította ismételten fiát. A hangokból ítélkezve elesett a lépcsőn. Egy percbe se telt és már nyílt is az ajtó. Hirtelen hideg folyadék árasztotta el arcomat. A meglepettségtől reflexből felültem. Szememet sikerült kinyitni. Nagy lihegésbe kezdtem. Karen a nyakamba borult, majd átadta Liamnak ezt a munkát. Azonnal megölelt. Éreztem meleg szuszogását nyakamban. 

-Féltem, hogy már sosem látom ragyogni a szemedet!!- hangja elérzékenyült. 

Habozás nélkül átöleltem. Talán átestem egy kisebb ájuláson? Nem tudom de ezt még sosem éreztem. Mintha teljesen elszakadtam volna a külvilágtól. Féltem, hogy újra megtörténik.

- Anya....- mondtam.

- Hát....anyukád..... tudod ő 3 napra Londonba utazik!- halkult el Karen, ő tud a betegségemről.- Beszél az orvosokkal.

- Értem...- hallgattam el.- És akkor én hol alszok?- tettem fel a kérdést.

- Majd Liammal alszol!- mosolygott.- Főleg ezek után. Talán szólni kéne anyudnak!- húzta a száját.

- Nem! Megleszek én Liammal!- nyomtam egy puszit arcára.

- Azt mindjárt gondoltam!- kacsintott.- Ma mentek valahova?- nézett ránk.

- Hát, úgy volt, hogy vidámparkba de ezek után jobb lenne, hogy, ha csak holnap mennénk!- karolt át Liam.

- Akkor elnapoljátok másnapra a randit?- mosolygott Karen.

- Igen. Mi? Ez nem randi!!- mondtuk egyszerre Liammal. Ő csak felnevetett és kiment a szobából. Az én kökény szemű fiúcskám pedig csak rám mosolygott. Nyomtam egy puszit szájára. 

- Szeretlek!- pirultam el.

- Én is!-mosolygott.

- Nem Liam..- hallgattam el.

- Nem szeretlek?- nézett rám.

- De..- hallgattam el.- nem az nem.

- Hát akkor?-  ráncolta össze szemöldökét.

- Én nem úgy szeretlek, ahogyan te!- nyeltem egyet.

Liam kérdően nézett rám. Nem értette mire gondolok. Rámutattam a szívemre. Szemei kikerekedtek. Majd szólásra nyitotta  száját, majd becsukta.

~Liam szemszöge~

Szeret? Én is őt!! De.... nem tudom, hogy kibírná a kapcsolatunk, ha úgy nem működne.

- Én is...- hallgattam el.

- De?- szemeiben össze gyűltek a könnyek.

- De mi barátok vagyunk Hope....- néztem szemeibe.

- Tudom......- csak ennyit mondott.

- Hidd el én szeretném! De mi van, ha úgy nem működik?- néztem rá.

- De kibeszélt még arról??- emelte fel a hangját.- Csak elmondtam, hogy mit érzek!!! Erre meg azt mondod, hogy mi barátok vagyunk?- förmedt rám......................